A kaszat vékony pálcika vagy orsó alakú, közepénél a legvastagabb, töve felé elvékonyodó, csúcsa alatt rövid nyakba szűkülő, kissé összenyomott. Szürkésbarna, tíz hosszanti bordával, ezeket finom, fehéres szőrözet borítja. A bordák laposak, gyengék, így a kaszat hengeres. A szőrös bordákkal fénylő kopasz csíkok váltakoznak.
Csíranövény:A sziklevél alatti rész megvastagodott, hajlott, kékes vöröses színű. A sziklevelek keskeny hosszúkásak, tompa csúcsúak, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyedők. Az első levél fordított tojás alakú, tompa csúcsú, nyélbe keskenyedő, minden oldalon három-négy fogat visel. A középső ér megvastagodott. A következő levelek egyenlőtlenül kicsípettek, fogasak. A levelek nyele az alapjánál kiszélesedő, rövid szőrös, a fonákon az erek mentén szőrök előfordulhatnak. A növény levelei húsos szövetűek.
Kifejlett növény:
Egyéves, alacsony, felálló, ágas szárú, féltőrózsás, gyéren szőrös növény. Visszás lándzsás vagy keskeny levelei szárnyasan osztottak vagy szeldeltek, a szeletek keskeny tojásdadok, fűrészfogasak. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. A sugárvirágok hiányoznak, a csöves virágok sárgák. A hosszúkás, hegyes fészekpikkelyek fekete csúcsúak.
Elterjedés:Az egész országban gyakori, de főleg a csapadékosabb nyugati és északi részeken, valamint a tápanyagban dús, nedves talajokon. Nitrogénjelző, a kertek és gyümölcsösök jellemző növénye. Triazin rezisztens biotípusa is ismert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése