farkasalma

Termés: Termése dió nagyságú tok, mely hatrekeszű, s alulról nyílik fel hat kapoccsal. Magvai + háromszögűek, laposak, világosbarnák, simák. A tokban vízszintesen állnak.

Kifejlett növény: Tarackos, évelő, kopasz növény, felálló szárral. Levelei nagyok, háromszög tojásdad alakúak, mélyen szíves vállúak, tompa csúcsúak. Virágai 3-5-ösével a levelek hóanljában állnak, sárgák, forrt, egyajkú lepellel. Erős szagú, mérgező növény.

Elterjedés: Nálunk mindenütt, főleg az Alföldön gyakori. Szőlőben, szántókon, utak mentén fordul elő. Nitrogénigényes, inkább mészkedvelő.

egérárpa

Termés:

A kalászorsó törékeny, a szétesett orsótagok három egyvirágú kalászkát viselnek, közülük csak a középső termékeny. A toklászos szem 10-11 mm, a szálka háromszor akkora hosszúságú. Szalmasárga színű.

Csíranövény:

A legfiatalabb levél begöngyölődött, a levelek lemeze kihegyezett, világoszöld, gyengén szőrös vagy érdes, csavarodott. Az alsó levélhüvelyek szőrösek, a felsők simák, kissé felfújtak. Az apró, hártyás nyelvecske 1 mm-nél rövidebb, sima szélű, a fülecske hegyes, hosszabb.

Kifejlett növény:

Egyéves, bokros tövű, közepes termetű, lekönyöklő szárú, gyakran kopasz levélhüvelyű növény. A levél lemeze gyéren szőrös. A kalász felül széles, alul keskenyedő, 5-10 cm hosszú. A középső füzérke pelyvái mindkét oldalukon szőrösek, pillásak. A füzérkék egyvirágúak.

Elterjedés:

Mindenütt közönséges, nem művelt területeken, bolygatott helyeken, kedveli a nitrogénben gazdag talajokat. Az ültetvényekben, elsősorban a szőlőkben fellépése tömeges lehet.