fenyércirok

Termés: Az érett, szemet a két legalsó pelyva takarja. A pelyvalevelek kihegyezettek, sárgásak vagy sárgásbarnák, sárgáspiros egészen feketésbarnásig. A háti pelyva 5-9 erű, gyengén boltozatos, csúcsa felé élesen erezett, szélei a hasi oldalra áthajolnak, s azt keskenyen szegik. A hasi pelyva domború, 3-7 erű, a csúcsa felé gerinces, tövéből két nyelecske ered, melyek a kétharmadát teszik ki a szem hosszának. A kemény, porcos, sima, fényes pelyvák a toklászok szerepét vették át, általában szorosan zárják a szemet. 

Kifejlett növény: Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, bokros, erőteljes növény. Levelei hosszú szálasak, 1-2 cm szélesek mindössze, a nyelvecske 2-5 mm, hártyás, szőrkoszorú veszi körül. A levél fóere széles, fehér, a levéllemez és a szár kopasz, pirosló lehet. A buga nagy (-30 cm ), erősen ágas, az oldalágak is hosszabbak. Az ágak örvösen, felfelé állnak. A pelyvalevél tojásdad alakú, fénytelen, a barna különböző árnyalatai előfordulnak. A pelyva rövid szőrös vagy kopasz. A toklász szálkás, de gyakran szálkátlan is. 

Elterjedés: Melegigényes, télen fagyérzékeny növény, bár újabb vizsgálatok szerint a rizómák fagytűrő képessége jó. Elsősorban az ország déli megyéiben tömeges ill. terjed. Van még teljesen Sorghum mentes megye is. Elsősorban a kapásokban, főleg a kukoricában szaporodik fel. Elterjedését akadályozza, ha a kultúrnövény kora tavasszal mennél korábban árnyékolja a talajt.