2017. április 30., vasárnap

homoki ballagófű

Termés: A makktermést a lepellevelek bögreszerűen körülfogják, a termésen maradnak, azzal együtt hullanak le. A lepellevelek alja, belső széle az érett termést körülfogja, a hártyás, fehér vagy rózsaszínű, sötéten erezett karéjai pedig szétterülnek. A termés 2-3 mm-es, méhkasszerűen barázdált, szürke. Benne a mag is hasonló alakú.

 Csíranövény: A sziklevél alatti rész vékony, vöröses. A sziklevelek vékonyak, hengeresek, 20-40 mm hosszúak, ár alakúak, szürkészöldek, alul simák, alapjuknál összenőttek. A későbbi levelek kis tőlevélrózsát alkotnak, szálasak, hegyesek, hengeresek, hosszúságuk is hasonló a sziklevelekéhez. 

Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű, elágazó szárú, terpedt, szúrós, szürkészöld (néha piros csíkos) növény. A szár rövid sertés. Szálas, fonalas, hosszú lomblevelei húsosak, szúrósak. A levelek tövén két, hártyás, murváskodó levél ül. Zöldes virágai a levelek hónaljában egy-hármasával ülnek. A lepel az érett termést körülfogja, ormós, hártyás karéjai szétterülők.




 Elterjedés: Elsősorban homokon és a laza löszös talajokon tömeges. Ősszel szárai a földből kiszakadnak, s elszáradt, nagy bokrait a szél messzire kergeti, s termései elszóródnak. Parlagokon, utak mentén, töltéseken, tarlókon gyakoribb.