2017. december 29., péntek

Kalincaínfű

Termés:Termése négy apró makkocska. A makkocska a hasi oldalról nézve papucs alakú, oldalról görbült hátú. A hasi heg igen nagy, tojásdad alakú, a makkocska hosszának kétharmada. A talpheg sima, a makkocska felülete sejtes hálózatos, a bemélyedések alakja eltérő.

Csíranövény: A sziklevelek nyelesek, hosszúkás tojásdadok, csúcsuk tompa, válluk ék alakú. Az első levelek hosszúkás lándzsás alakúak, hosszan nyélbe keskenyedők. A levél alapja és nyele a szélein borzas szőrű. Az első levél többnyire ép szélű, a későbbi levelek legalább a csúcsukon mindkét oldalon 1-2 fűrészfogat viselnek, melyek nem szabályosan helyezkednek el. A levelek hálózatos erezete jól látható.


Kifejlett növény: Egyéves, általában ágas szárú, kis termetű, ± borzas szőrű növény, felül mirigyes is. Alsó levelei jórészt épek, lándzsásak, nyélbe keskenyedők, felül fogasak. A középső levelek szárnyasan hasadtak, osztottak, a felsők hármasan szeldeltek. A levelek keresztben átellenesek, szőrösek. Virágai a szár csúcsán murvalevelek hónaljában ülnek. Virágai sárga, vagy piszkossárga színűek, a felső ajak igen kicsi, hiányzónak tűnik. Az alsó ajak alsó része bíboros, rózsás színű, vagy barnán pettyes.

Elterjedés: Középszáraz, meleg, tápanyagokban gazdag talajokon fordul elő. Mészkedvelő. Fény és hőigénye is nagy, ezért elsősorban a tarlón található meg, de a szántókon, gyümölcsösökben, parlagokon is előfordul. A könnyen felmelegedő, kalciumban gazdag talajok jelzőnövénye, néha ősszel is kel, és enyhe teleken áttelel. Az országban helyenként alig fordul elő a művelt területeken.