A kaszat hosszúkás (1-2 mm), lapos, színe sárgás, viaszosan áttetsző, igen finom, fehéres szőrök borítják, melyek száraz állapotban ráfekvők, nedvesen elállók. A bóbita fehéres, a termésnél közel háromszoros hosszúságú, töve nem alkot összefüggő koronát, csak hosszú szálakból áll.
Csíranövény:A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, gyakran vöröses kékes. A sziklevelek aprók, oválisak, lekerekített csúcsúak, nyelesek. Az első levél rövid ovális, apró szőrökkel borított, széle rövid pillás, sötétszürkés zöld. A levélnyél hosszú és szőrös. A következő levelek alakja hasonló, de szőrösebbek, megnyúltabbak, oldalt egyes fogak találhatók. A levelek később tőlevélrózsát alkotnak, azaz látszólag körben állnak, a talajra terülve.
Kifejlett növény:Egyéves, magas, felálló, kórós szárú, féltőrózsás növény. Felül erősen ágas, szőrös. Tőlevelei lándzsásak, hegyesek, tompán, ritkán fűrészfogasak, nyélbe keskenyedők, elálló szőrűek. Szárlevelei keskeny lándzsásak, hegyesek, ülők. Szennyesfehér, viszonylag kis fészkei nagy bugában állnak. Szálas murvalevelei kopaszok. A nyelves virágok nem, vagy alig hosszabbak a csöves virágoknál.
Elterjedés:Mindenütt, mindenféle talajon megél, de kedveli a homokos talajokat, s a szárazságot jól tűri. Elsősorban az ültetvényekben szaporodott el az utóbbi évtizedben a triazin rezisztens biotípusa, de sűrű állományai találhatók az utak mentén és ruderális területeken is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése