vetési boglárka

Termés:
Aszmagtermése nagy (4-7 mm), lapos, világosbarna, oldalain tüskés vagy bibircses. A termés csúcsán enyhén görbülő csőr található. Egy terméscsoportban 4-8 részterméske található.Csíranövény:
A sziklevelek széles oválisak, enyhén tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál széles nyélbe keskenyedők. A levélnyelek alapjuknál levélhüvelyszerű csővé nőttek össze. Az első levél fordított tojásdad alakú, széles csúcsán rendszerint öt széleslándzsás foggal, melyek közül a középső a legnagyobb (stilizált tulipánrajzhoz hasonlít a levél). A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, de a fogak száma hét is lehet. A harmadik negyedik levél már hármasan osztott lehet. A csíranövény színe sárgászöld.Kifejlett növény:
Egyéves, hengeres szárú, felső részében elágazó, csaknem kopasz növény. Tőlevelei épek, hosszú nyelűek, lapát alakúak, csúcsukon fogasak. Későbbi levelei rövidebb nyelűek, hármasan szeldeltek, a szeletek is tovább tagoltak, a szeletek keskenyebbek. Virágai apróbbak, halvány citromsárgák. A virágkocsány és a sárgászöld csészelevelek szőrösek.Elterjedés:
Az országban mindenütt gyakori, de gyakoribb a kötött alföldi talajokon, s a nedvesebb, jó vízellátású területeken. Jellegzetes gabonagyom.

útszéli bogáncs

Termés:
A kaszat 2,5-3,5 mm, keskeny ovális, lapított, csúcsánál kissé ferde, a bibecsonk rövid. Színe szürkés barnásfehér, esetleg olajzöld, gyöngysorrá szakadozó hosszanti csíkos.Csíranövény:
A sziklevélalatti rész rövid, megvastagodott. A sziklevelek széles tojásdadok, majdnem kerekdedek, 10 mm hosszúak, 7-8 mm szélesek, kissé húsosak, csúcsuk szélesen lekerekített, néha kissé kicsípett. A levélnyél igen rövid. Az első levelek hosszúkás lándzsásak, nyélbe keskenyedők, világos zöld színűek, széleiken fehéres tüskékkel, a lemezen a főér megvastagodott és kidomborodó. A következő levelek is hasonlóak, a széleiken merev tüskékkel és fogakkal.Kifejlett növény:
Kétéves, magas, elágazó növény, szára szaggatottan szárnyas és tüskés. Merev levelei hosszúkásak, alul zöldek, mélyen osztottak vagy szeldeltek, a szeletek újból karéjosak, hosszú tüskében végződők. A fészkek kisebbek, (2,5-3 cm), az ágak csúcsán rendszerint többesével vagy egyedül ülnek, vagy rövid kocsányúak. Fészekpikkelyei keskenyek, szálas lándzsásak, sárga tüskében végződők. A bóbita szőrei egyszerűek, alul gyűrűvé nőttek össze.
Elterjedés:
Elsősorban az utak mentén, töltéseken, legelőkön, parlagokon, nem művelt területeken fordul elő, de tőlevélrózsái megjelenhetnek a szántók szegélyében, ültetvényekben, pillangósokban.

betyárkóró

Termés:
A kaszat hosszúkás (1-2 mm), lapos, színe sárgás, viaszosan áttetsző, igen finom, fehéres szőrök borítják, melyek száraz állapotban ráfekvők, nedvesen elállók. A bóbita fehéres, a termésnél közel háromszoros hosszúságú, töve nem alkot összefüggő koronát, csak hosszú szálakból áll.Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, gyakran vöröses kékes. A sziklevelek aprók, oválisak, lekerekített csúcsúak, nyelesek. Az első levél rövid ovális, apró szőrökkel borított, széle rövid pillás, sötétszürkés zöld. A levélnyél hosszú és szőrös. A következő levelek alakja hasonló, de szőrösebbek, megnyúltabbak, oldalt egyes fogak találhatók. A levelek később tőlevélrózsát alkotnak, azaz látszólag körben állnak, a talajra terülve.
Kifejlett növény:
Egyéves, magas, felálló, kórós szárú, féltőrózsás növény. Felül erősen ágas, szőrös. Tőlevelei lándzsásak, hegyesek, tompán, ritkán fűrészfogasak, nyélbe keskenyedők, elálló szőrűek. Szárlevelei keskeny lándzsásak, hegyesek, ülők. Szennyesfehér, viszonylag kis fészkei nagy bugában állnak. Szálas murvalevelei kopaszok. A nyelves virágok nem, vagy alig hosszabbak a csöves virágoknál.Elterjedés:
Mindenütt, mindenféle talajon megél, de kedveli a homokos talajokat, s a szárazságot jól tűri. Elsősorban az ültetvényekben szaporodott el az utóbbi évtizedben a triazin rezisztens biotípusa, de sűrű állományai találhatók az utak mentén és ruderális területeken is.