Termés:
A tok kupakkal reped fel, a lepel olyan hosszú, mint a tok, a kupak nem bibircses, csúcsi fogai rövidek, egyenesek. Magva kerek, sima, lapított, tompa fényű, fekete, átmérője 1,3 -1,8 mm, így a hazai Amaranthus fajaink között a legnagyobb
Csíranövény:
A sziklevél alatti rész rózsaszín vöröses. A sziklevelek szálasak, alul rövid nyélbe keskenyedők. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad vagy lapát alakú, széles, lekerekített csúcsú, kissé kicsípett, alul fokozatosan nyélbe keskenyedő. A levélnyél, s alul néha az erek is vörösesek. A következő levelek szélén keskeny fehéres szegély van. A leveleken a főér jól észrevehető, az oldalelágazás viszonylag kevés.
Kifejlett növény:
Egyéves, heverő szárú, elágazó növény. Levelei lapát alakúak, visszásak, tompa, lekerekített csúcsúak, nyélbe keskenyedő vállúak. A levél fényes, szálkahegyű, ép szélű. A levél széle, oldalerei fehér szegélyűek. Virágcsomói levélhónaljiak. Az előlevélke nem szúrós.
Elterjedés:
Nálunk az 1920-as évek óta terjed. Főleg a meszes homok-, hordalék- és lösztalajokon található. Kapásokban és szőlőben gyakoribb, főleg amióta triazin rezisztens biotípusának terjedését valószínűsítik. Emellett földutakon, házak mellett, parlagokon, vasutak mentén gyakoribb. Jelenleg még vannak szinte alig fertőzött megyék, pl. Heves, ahol előfordul ugyan, de teljesen jelentéktelen, az Alföldön gyakoribb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése