szőrös disznóparéj

Termés:
Toktermése kupakkal nyílik. A lepellevelek szabadok, a toknál kissé hosszabbak. Magva 1 mm, lencse alakú, összenyomott, éles peremű, fényes fekete színű, néha kissé vöröses, sima.

Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész vörös, a sziklevelek hosszúkás szálasak, a csúcsukon hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők, alsó felükön lilás vörösek. A sziklevelek középső ere vastag, alul kiemelkedő, fehéres. Az első levél tojásdad, alul szélesebb, kerekített vállú, gyorsan nyélbe keskenyedő, felül enyhén kicsípett. A levelek erezete határozott, jól látható. A levél színe szürkészöld, a fonák vöröses.

Kifejlett növény:
Egyéves, magas, erőteljes, általában elágazó szárú, vastag, pelyhesen szőrös növény. Tojásdad alakú levelei hosszú nyelűek, nyélbe keskenyedők, a csúcsuk tompa, kissé kicsípett. A fonákon az erek molyhosak. A felső virágcsomók végálló, levél nélküli füzérben egyesülnek. A virágzat vastag, tömött. Az előlevél szúrós, árhegyű. A lepellevél hosszabb a toknál, csúcsa tompa, rövid szálkahegyű.

Elterjedés:

Nálunk mindenfelé nagyon gyakori gyomnövény. Talajban nem válogat, savanyú és meszes talajon egyaránt előfordul, legnagyobb tömegben a laza homoktalajokon találjuk. Melegigényes, későn csírázik, így a kalászosokban nincs nagy jelentősége, a kapásokban és az ültetvényekben uralkodhat. Triazin rezisztens biotípusának terjedésével még inkább előtérbe került. Módosíthatja elterjedésének és gyakoriságának megítélését, ha az országos felmérések alkalmával pontosan elkülönítik az A. chlorostachys-tól, mert kevert állományaikat gyakran homogénként kezelik az A. retroflexus javára.