galambbegysaláta vagy madársaláta

Termés: A termés csúcsán nincs fog, kerekded, oldalról összenyomott makkocska,  kopasz. A középső mag mellett szivacsos, ill. meddő üres rekesz áll. 

 Csíranövény: A sziklevelek kerekdedek, a levélnyél kezdetben rövid, hogy szinte ülőnek látszanak, később kissé megnyúlik. A levélnyéltől indul ki a sziklevélbe a széles, fehéres főér. A lomblevelek kerekdedek, később tojásdad vagy lapát alakúak, simák.

 Kifejlett növény: Egyéves, apró termetű, elágazó, kopasz növény. Levelei lándzsásak, tompa csúcsúak, tövükön is ép szélűek. Virágai halványkékek, csomókban állnak.

 Elterjedés: Mindenütt előfordul, de elsősorban a nem művelt területeken lehet gyakoribb. Gyümölcsösökben, szőlőkben, nyugaton a szántókon is megjelenik.

ragadós galaj

Termés: A termés két gömbölyű részterméskéből áll, belső oldaluk lapos és bemélyített. A részterméske sűrűn horgas szőrű, 4-7 mm átmérőjű. Szürkéssárga vagy szürkészöld.

 Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész gyakran vörös lilás. A sziklevelek nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, a csúcsukon jellemző módon kicsípettek. Az első levelek négyes örvben állnak, oválisak, csúcsukon hegyesek, apró szálkában végződnek. A levélkék rövid nyelűek, felül rövid szőrösek, széleiken és alul, a fő ér mentén apró, horgas töviskékkel borítottak, melyek a nyél felé hajlanak. A sziklevél feletti szárrész négyélű, élein lefelé hajló merev, horgas töviskékkel.

 Kifejlett növény: Egyéves, fekvő, vagy lefelé álló tüskéivel és horgas szőreivel kapaszkodó, négyélű szárú növény. Rendszerint erősen ágas már egészen fiatalon is. Levelei örvben (6-9 db) állnak, ékvállúak, lándzsásak, hegyesek. Virága fehér vagy zöldesfehér, a terméses kocsány felálló.

 Elterjedés: Mindenütt előfordul, de elsősorban a jó vízgazdálkodású humuszos vályogtalajokon gyakori. A szántókon, erdőszéleken akácosokban állományalkotó lehet.

négyélű füzike

Termés: Toktermése 60-90 mm hosszú, de alig 2 mm vastag, négyszögletes, rövid, rányomott szőrös. A mag apró, széles tojásdad alakú, barna, finoman bibircses, bóbitát viselő csúcsa széles.

 Csíranövény: A csíranövény sziklevelei jellegzetesen rombusz alakúak, a nyél hosszabb a sziklevélnél. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, keskenyebb tojásdad alakúak, csúcsuk lekerekített. A későbbi levelek lándzsásak, szélükön visszagöngyöltek. A növény élénk, világos, fényes zöld színű.

 Kifejlett növény: Évelő, rövid gyöktörzsű, felső részében gyengén négyélű szárú, rányomottan szőrös növény. Levelei lándzsásak vagy szálas-lándzsásak, ülők a száron röviden lefutók, hegyes fűrészes fogúak. A bibe ép, bunkós.

 Elterjedés: Nedves réteken és nedves szántókon előfordul. A földek pihentetésekor következetesen megjelenik a parlagokon., ahol tömegessé is válhat.

fenyércirok

Termés: Az érett, szemet a két legalsó pelyva takarja. A pelyvalevelek kihegyezettek, sárgásak vagy sárgásbarnák, sárgáspiros egészen feketésbarnásig. A háti pelyva 5-9 erű, gyengén boltozatos, csúcsa felé élesen erezett, szélei a hasi oldalra áthajolnak, s azt keskenyen szegik. A hasi pelyva domború, 3-7 erű, a csúcsa felé gerinces, tövéből két nyelecske ered, melyek a kétharmadát teszik ki a szem hosszának. A kemény, porcos, sima, fényes pelyvák a toklászok szerepét vették át, általában szorosan zárják a szemet. 

Kifejlett növény: Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, bokros, erőteljes növény. Levelei hosszú szálasak, 1-2 cm szélesek mindössze, a nyelvecske 2-5 mm, hártyás, szőrkoszorú veszi körül. A levél fóere széles, fehér, a levéllemez és a szár kopasz, pirosló lehet. A buga nagy (-30 cm ), erősen ágas, az oldalágak is hosszabbak. Az ágak örvösen, felfelé állnak. A pelyvalevél tojásdad alakú, fénytelen, a barna különböző árnyalatai előfordulnak. A pelyva rövid szőrös vagy kopasz. A toklász szálkás, de gyakran szálkátlan is. 

Elterjedés: Melegigényes, télen fagyérzékeny növény, bár újabb vizsgálatok szerint a rizómák fagytűrő képessége jó. Elsősorban az ország déli megyéiben tömeges ill. terjed. Van még teljesen Sorghum mentes megye is. Elsősorban a kapásokban, főleg a kukoricában szaporodik fel. Elterjedését akadályozza, ha a kultúrnövény kora tavasszal mennél korábban árnyékolja a talajt.

fekete ebszőlő

Termés:
Gömbölyű bogyótermése fekete vagy feketés zöld. Magja ferdén, szabálytalanul ovális, erősen összenyomott, sárga vagy barnássárga, igen finom pontozással, recehálózattal, mely nem, vagy csak igen gyengén csillog.

 Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész violaszínű, sűrűn, apró mirigyszőrökkel borított. A sziklevelek széleslándzsásak, csúcsukon kihegyezettek, a nyél hosszú és mirigyszőrös. Az első levél rövid, széles tojásdad alakú, épszélű, hegyes csúcsú, alapjánál kissé szív alakú. Az összes levél és levélnyél sűrűn mirigyszőrös. A sziklevelek, főleg fiatalon szennyes lila színűek a fonákon, de a levelek is kissé kékesek, főleg az erek mentén.

 Kifejlett növény:
 Egyéves, felálló szárú, közepes termetű, szőrös növény. Levelei tojásdad alakúak, hegyesek, hirtelen nyélbe keskenyedők, kanyargós élűek, fogasak vagy épek, igen változó formájúak. Virágai fehérek, a bibeszál egyenes.

 Elterjedés:
Mindenütt előfordul, de főleg a korhadó szerves anyagokban gazdag talajokon. Tömeges előfordulása magas tápanyagszintet jelez, ahol további trágyázás nem szükséges. Meleg és napfényigényes növény, ezért magvai csak későn indulnak csírázásnak a talaj felmelegedésekor.

mezei fátyolvirág

Termés:
A sokmagvú, tojásdad alakú, felálló tok a csúcsán rendszerint 6 (4) hátrakunkorodó foggal nyílik. Az igen apró mag szögletes, sötétbarna vagy fekete, gyengén hosszúkás bibircses. A mag ék alakban összenyomott, a háta széles, a köldököböl irányában vékonyodik.

Csíranövény:
A sziklevelek aprók, 3-4 mm hosszúak, ülők, keskeny szálasak, a csúcsukon hegyesek, felületük halványan, gödörkésen pontozott. Az első levelek 20-22 mm hosszúak, szálasak, hegyesek, lassan nyélbe keskenyedők, a középső ér felismerhető. A csíranövény kopasz.

Kifejlett növény:
Egyéves, alacsony, sűrűn elágazó, laza, felemelkedő növény. Vékony, szálas, mindkét vége felé keskenyedő levelei hegyesek. Virágai laza álernyőben állnak, rózsaszínűek, csészecimpái tompák.

Elterjedés:
Mindenütt gyakori lehet, kivéve a Duna-Tisza közén és Dél-Dunántúlon, ahol szórványosan fordul elő. Száraz gyepekben, ártereken, parlagokon, szántókon nő, de csak a tarlón szembetűnő. Mészkerülő növény, a gyengén savanyú, semleges, humuszos vagy humuszban szegény talajokat kedveli. Jelzi a talaj tömörödöttségét.

subás farkasfog

Termés: A kaszattermés lapos, széles tojásdad, lekerekített csúcsán 2-3 szálka van, szálka nélkül 3-7 mm hosszú. Hátoldala enyhén gerinces. A szálkákon és a kaszat szélein lefelé álló apró fogak vannak.

 
Csíranövény: A sziklevélalatti rész jól fejlett. A sziklevelek keskeny tojásdad alakúak, hosszúkásak, 12-15 mm hosszúak, 6-8 mm szélesek, a nyél jóval rövidebb a lemeznél. Az első levelek hosszúkás tojásdadok, ép szélűek, rövid nyelűek. A következő levelek nagyobbak, hármasan osztottak, a csúcsi levélke megnyúlt, bemetszett fogas, az oldalsó levélkék fogai sokkal kisebbek. A levelek szélein apró szőrök állnak, a fonákon, a levélnyélen és a száron a szőrök hosszabbak.

 Kifejlett növény: Egyéves, közepes, nagy termetű, elágazó, felálló szárú, általában kopasz növény. Szára pirosló. Levelei nyelesek, három (öt) osztatúak vagy szeldeltek. A levélszeletek hosszúkás lándzsásak, hegyesek, fűrészfogasak. A fészkek felállók, a külső fészekpikkelyek lomblevélszerűek. A virágok barnássárgák, a nyelves virágok hiányoznak.

Elterjedés: Magasabb vízállású, nedvesebb helyeken található, árkokban, mocsaras helyeken.

farkasalma

Termés: Termése dió nagyságú tok, mely hatrekeszű, s alulról nyílik fel hat kapoccsal. Magvai + háromszögűek, laposak, világosbarnák, simák. A tokban vízszintesen állnak.

Kifejlett növény: Tarackos, évelő, kopasz növény, felálló szárral. Levelei nagyok, háromszög tojásdad alakúak, mélyen szíves vállúak, tompa csúcsúak. Virágai 3-5-ösével a levelek hóanljában állnak, sárgák, forrt, egyajkú lepellel. Erős szagú, mérgező növény.

Elterjedés: Nálunk mindenütt, főleg az Alföldön gyakori. Szőlőben, szántókon, utak mentén fordul elő. Nitrogénigényes, inkább mészkedvelő.

egérárpa

Termés:

A kalászorsó törékeny, a szétesett orsótagok három egyvirágú kalászkát viselnek, közülük csak a középső termékeny. A toklászos szem 10-11 mm, a szálka háromszor akkora hosszúságú. Szalmasárga színű.

Csíranövény:

A legfiatalabb levél begöngyölődött, a levelek lemeze kihegyezett, világoszöld, gyengén szőrös vagy érdes, csavarodott. Az alsó levélhüvelyek szőrösek, a felsők simák, kissé felfújtak. Az apró, hártyás nyelvecske 1 mm-nél rövidebb, sima szélű, a fülecske hegyes, hosszabb.

Kifejlett növény:

Egyéves, bokros tövű, közepes termetű, lekönyöklő szárú, gyakran kopasz levélhüvelyű növény. A levél lemeze gyéren szőrös. A kalász felül széles, alul keskenyedő, 5-10 cm hosszú. A középső füzérke pelyvái mindkét oldalukon szőrösek, pillásak. A füzérkék egyvirágúak.

Elterjedés:

Mindenütt közönséges, nem művelt területeken, bolygatott helyeken, kedveli a nitrogénben gazdag talajokat. Az ültetvényekben, elsősorban a szőlőkben fellépése tömeges lehet.