2012. február 26., vasárnap

szakállas csormolya

Termés:
A tok kétrekeszű, benne két-két magot érlel. Magja 6-7 mm hosszú, a búzaszemhez hasonló, sima, barnáspirosas, később megfeketedő, rendkívül kemény. A mag csúcsa legömbölyített, tövén befűződött, világosabb szivacsos csappal, mely a köldök maradványa.
Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész hosszú, rendszerint vöröses árnyalatú. A sziklevelek nagyok, hosszúkás lándzsásak, csúcsuk lekerekített, válluk felé keskenyedők, majdnem ülők, igen apró pillás szőröket viselnek. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, keskeny szálasak, hegyesek, ülők, sűrűn, apró szőrökkel borítottak.

Kifejlett növény:
Egyéves, alacsony, felálló és elágazó szárú, kopasz növény. Levelei keskeny lándzsásak, hegyesek, az alsók épek, a felsők fogazott szélűek. A virágfüzér mindenoldalú, tömött, a murvalevelek fogazottak, árhegyűek, zöldesek vagy fehéresek. A csésze bozontos szőrű, fogai rövidek, lándzsásak. A párta csöve hosszabb, halványsárga, torka nyitott.
Elterjedés:
A vetőmegtisztítás elterjedése óta előfordulása szórványos. Félélősködő, mint nemzetsége minden tagja. Elsősorban a löszön kialakult meszes mezőségi talajokon fordul elő, újabban főleg parlagokon, utak mentén. Egyes vizsgálatok szerint a gazdanövény jelenléte a csírázást serkenti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése