ragadós galaj

Termés: A termés két gömbölyű részterméskéből áll, belső oldaluk lapos és bemélyített. A részterméske sűrűn horgas szőrű, 4-7 mm átmérőjű. Szürkéssárga vagy szürkészöld.

 Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész gyakran vörös lilás. A sziklevelek nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, a csúcsukon jellemző módon kicsípettek. Az első levelek négyes örvben állnak, oválisak, csúcsukon hegyesek, apró szálkában végződnek. A levélkék rövid nyelűek, felül rövid szőrösek, széleiken és alul, a fő ér mentén apró, horgas töviskékkel borítottak, melyek a nyél felé hajlanak. A sziklevél feletti szárrész négyélű, élein lefelé hajló merev, horgas töviskékkel.

 Kifejlett növény: Egyéves, fekvő, vagy lefelé álló tüskéivel és horgas szőreivel kapaszkodó, négyélű szárú növény. Rendszerint erősen ágas már egészen fiatalon is. Levelei örvben (6-9 db) állnak, ékvállúak, lándzsásak, hegyesek. Virága fehér vagy zöldesfehér, a terméses kocsány felálló.

 Elterjedés: Mindenütt előfordul, de elsősorban a jó vízgazdálkodású humuszos vályogtalajokon gyakori. A szántókon, erdőszéleken akácosokban állományalkotó lehet.

négyélű füzike

Termés: Toktermése 60-90 mm hosszú, de alig 2 mm vastag, négyszögletes, rövid, rányomott szőrös. A mag apró, széles tojásdad alakú, barna, finoman bibircses, bóbitát viselő csúcsa széles.

 Csíranövény: A csíranövény sziklevelei jellegzetesen rombusz alakúak, a nyél hosszabb a sziklevélnél. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, keskenyebb tojásdad alakúak, csúcsuk lekerekített. A későbbi levelek lándzsásak, szélükön visszagöngyöltek. A növény élénk, világos, fényes zöld színű.

 Kifejlett növény: Évelő, rövid gyöktörzsű, felső részében gyengén négyélű szárú, rányomottan szőrös növény. Levelei lándzsásak vagy szálas-lándzsásak, ülők a száron röviden lefutók, hegyes fűrészes fogúak. A bibe ép, bunkós.

 Elterjedés: Nedves réteken és nedves szántókon előfordul. A földek pihentetésekor következetesen megjelenik a parlagokon., ahol tömegessé is válhat.

fenyércirok

Termés: Az érett, szemet a két legalsó pelyva takarja. A pelyvalevelek kihegyezettek, sárgásak vagy sárgásbarnák, sárgáspiros egészen feketésbarnásig. A háti pelyva 5-9 erű, gyengén boltozatos, csúcsa felé élesen erezett, szélei a hasi oldalra áthajolnak, s azt keskenyen szegik. A hasi pelyva domború, 3-7 erű, a csúcsa felé gerinces, tövéből két nyelecske ered, melyek a kétharmadát teszik ki a szem hosszának. A kemény, porcos, sima, fényes pelyvák a toklászok szerepét vették át, általában szorosan zárják a szemet. 

Kifejlett növény: Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, bokros, erőteljes növény. Levelei hosszú szálasak, 1-2 cm szélesek mindössze, a nyelvecske 2-5 mm, hártyás, szőrkoszorú veszi körül. A levél fóere széles, fehér, a levéllemez és a szár kopasz, pirosló lehet. A buga nagy (-30 cm ), erősen ágas, az oldalágak is hosszabbak. Az ágak örvösen, felfelé állnak. A pelyvalevél tojásdad alakú, fénytelen, a barna különböző árnyalatai előfordulnak. A pelyva rövid szőrös vagy kopasz. A toklász szálkás, de gyakran szálkátlan is. 

Elterjedés: Melegigényes, télen fagyérzékeny növény, bár újabb vizsgálatok szerint a rizómák fagytűrő képessége jó. Elsősorban az ország déli megyéiben tömeges ill. terjed. Van még teljesen Sorghum mentes megye is. Elsősorban a kapásokban, főleg a kukoricában szaporodik fel. Elterjedését akadályozza, ha a kultúrnövény kora tavasszal mennél korábban árnyékolja a talajt.