kúszó boglárka

Termés:
Az aszmagcsoport gömb alakú. Az aszmagok ferdén fordított tojásdad alakúak, laposak, szegélyük keskenyebb. A csőr egyenes vagy enyhén görbült, az aszmag hosszának mintegy harmada. Az aszmag felülete világosbarna, gyengén domborodó.Csíranövény:
A sziklevelek tojásdad alakúak, lekerekítettek, nyelesek, 5-7 mm hosszúak. Az első levelek hármasan hasadtak, szélességük azonos, vagy kissé nagyobb a magasságuknál, s a három részen apróbb fogak találhatók. A levelek felül és széleiken rövid, szórt szőröket viselnek. A későbbi levelek többszörösen szeldeltek.

Kifejlett növény:
Évelő, bojtos gyökérzetű növény. Leveles indái a csomóknál legyökereznek. Tőlevelei hármasan összetettek, a középső levélke nyele hosszabb, a levélkék szabálytalanul fogasak. Csészelevelei a szirmokhoz simulók. Virágai nagyobbak, fénylő aranysárgák.
Elterjedés:
Nedves területeken, gyepekben gyakori. A magas talajvízszintet jelzi. Indáival is jól szaporodik. A rendszeres talajművelést rosszul tűri, a tarlókon gyakoribb lehet. Réteken kiszorítja az értékesebb füveket. Zölden mérgező, szárítva takarmányozható. Szénája ugyan nem mérgező de tápértéke csekély.

buborcs boglárka

Termés:
Az aszmagcsoport kerekded, az egyes aszmagok laposak, tojásdad alakúak, rövid csőrűek. A csőr egyenes, vagy enyhén görbült. Az aszmag szegélye éles, sárgásbarna, a felülete sötétbarna és finoman pontozott.
Csíranövény:
A sziklevelek tojásdad alakúak, 5-6 mm hosszúak, lekerekített csúcsúak, rövid nyelűek, kissé húsosak. Az első levél körvonalai majdnem négyszögletűek, a csúcsán három fogú, a fogak kicsípése majdnem egyenes, enyhén domborodó. A későbbi levelek tenyeresen szeldeltek, merev szőrösek.Kifejlett növény:
Egyéves, a hagymás boglárkához hasonlító bojtos gyökerű növény. A csészelevelek virágzáskor éppúgy hátratörtek, de a növény gyakran kopasz, vagy ritka elálló szőrökkel fedett. Az aszmagtermés csőre egyenes. Alsó levelei nyelesek, hármasan szeldeltek, a nagyobb és nyeles középső szelet további hármas tagolást mutat. Felső levelei ülők, keskeny szeletekre szeldeltek.

Elterjedés:
Nedves szántókon az egész ország területén bárhol előfordulhat. Elsősorban feltört, vagy taposott legelőkön lehet gyakori, a művelt területeken szálankénti előfordulású. Zölden mérgező, szárítva nem ártalmas.

vetési boglárka

Termés:
Aszmagtermése nagy (4-7 mm), lapos, világosbarna, oldalain tüskés vagy bibircses. A termés csúcsán enyhén görbülő csőr található. Egy terméscsoportban 4-8 részterméske található.Csíranövény:
A sziklevelek széles oválisak, enyhén tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál széles nyélbe keskenyedők. A levélnyelek alapjuknál levélhüvelyszerű csővé nőttek össze. Az első levél fordított tojásdad alakú, széles csúcsán rendszerint öt széleslándzsás foggal, melyek közül a középső a legnagyobb (stilizált tulipánrajzhoz hasonlít a levél). A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, de a fogak száma hét is lehet. A harmadik negyedik levél már hármasan osztott lehet. A csíranövény színe sárgászöld.Kifejlett növény:
Egyéves, hengeres szárú, felső részében elágazó, csaknem kopasz növény. Tőlevelei épek, hosszú nyelűek, lapát alakúak, csúcsukon fogasak. Későbbi levelei rövidebb nyelűek, hármasan szeldeltek, a szeletek is tovább tagoltak, a szeletek keskenyebbek. Virágai apróbbak, halvány citromsárgák. A virágkocsány és a sárgászöld csészelevelek szőrösek.Elterjedés:
Az országban mindenütt gyakori, de gyakoribb a kötött alföldi talajokon, s a nedvesebb, jó vízellátású területeken. Jellegzetes gabonagyom.