mezei here

Termés: A hüvely egy magvú, nyeles, a kocsánnyal együtt kb. 2,6 mm, széles tojásdad alakú, kissé lapított, a csúcsán horgos végű bibével. A mag széles tojásdad, fényes sárga.

 Csíranövény: A sziklevelek aprók, tojásdad alakúak, 2-3 mm hosszúak, rövid nyelűek. Az első levél majdnem kerekded, csúcsán kissé benyomott, ép, a levélnyél hosszabb a lemeznél. A második levél már hármas, a levélkéi fordított tojásdad alakúak, csúcsukon kicsípettek, kopaszok, de a negyedik, ötödik levéltől kezdve szórtan elálló szőröktől molyhos a levél széle, a levélnyél és a pálhalevél. 

Kifejlett növény: Egy-két éves, sárga virágú növény, a csésze öt erű. A virágok fejecskében állnak, elvirágozva megbarnulnak. A kis termetű felálló szárú növény kopasz. Levélkéi ékvállúak, visszás tojásdadok, a középső levélke hosszú nyelű. Pálhalevele alul kiszélesedő, lekerekített, tojásdad lándzsás.

 Elterjedés: Réteken, legelőkön, parlagokon fordul elő. Kárt alig okoz, a rendszeres talajművelést nem viseli el.

fehér here

Termés: A hüvely 3,5-4 mm hosszú, keskeny hosszúkás, 2-4 magvú. A mag apró, asszimetrikus szív alakú, sárga vagy sárgásbarna színű.

 Csíranövény: A sziklevelek tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, 4-5 mm hosszúak, nyelesek, a nyél hossza nagyobb, vagy megegyezik a lemezével. Az első levél ép, lekerekített, 4-5 mm széles és hosszú, a csúcsán kis kicsípéssel. A szélein enyhén hullámos, a lemez kopasz, a nyél hosszú, mintegy 15-20 mm. A második levél hármas, levélkéi fordított tojásdad alakúak, a csúcsukon kissé kicsípettek, kopaszok. A levélkék oldalán 3-4 apró fog található, melyek csúcsába futnak az oldalsó erek. A levélkék közepén szórtan barnás folt lehetséges. A második levél nyele még hosszabb, mint az elsőé.

 Kifejlett növény: Évelő, heverő szárú, a csomóknál legyökerező növény. Levélnyele hosszú, levélkéi egyformák, tojásdadok vagy elliptikusak, ülők, csúcsuk levágott vagy kicsípett. Virága fehér, csészéje tíz erű. A virágfejecske gömbös. A párta kb. még egyszer hosszabb a csészénél.

 Elterjedés: Réteken, legelőkön, kertekben, szántóföldeken egyaránt előfordul az üde és nedves talajokon. Tarlón tömeges is lehet. Nedves, csapadékos időjárás esetén a telepített városi gyepekben is felszaporodhat. Erősíti a taposott gyepet, így jelenléte hasznos és kívánatos.

héla zab

Termés: Fontos határozó bélyeg. Az érett szemtermések egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a füzérkéből, s minden termés alapi részén homorú, gödrös talpheg van. A kalászka valamennyi virágában a toklász szálkás, általában 2, esetenként 3 virág található benne, a füzérke tengelye borzas szőrű. A toklászos szem nagy, 13-18 mm hosszú, a toklász a szemet többé-kevésbé körülfogja, a csúcsán két rövid fog van. A toklász sötétbarna, alsó felében hosszú, barnássárga szőrökkel borított. A toklász közepéből erős, alsó felében csavarodott, felső felében térdes, pirosasbarna szálka ered, melynek hossza 30-40 mm. A hozzá hasonló A. ludoviciana abban különbözik, hogy összes szemtermése együtt hull ki. Csak az első termésen van talpheg, a második és a harmadik termésen alul nyelecske található, mely a harmadik termésen lényegesen hosszabb. A harmadik termés toklászán nincs szálka.

 Csíranövény: Tavasszal, április első harmadában csírázik ( az A. ludoviciana ősszel). A legfiatalabb levél balra csavarodó. A levél lemeze alig bordázott, középere jelentős. A levél színe és a fonák szőrtelen, a levél széle, főleg az alap felé pillázott lehet, de a szőrök könnyen lehullhatnak. A levélnyelvecske fehéressárga, hosszú, finoman rojtos, környéke gyakran pillás.

 Kifejlett növény: Egyéves, magas, bokrosodó, erőteljes növény. Szára vastag, levelei nagyok, szélesek, kékesszürkék. A fülecske hiányzik, a nyelvecske hosszabb, csúcsos, de nem hegyes. A levél széle, főleg az alap felé, fésűszerűen szőrözött. Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. Bugája laza, füzérkéi általában három virágúak.

 Elterjedés: Gyakorlatilag az ország teljes területén megtalálható, csak a fertőzés erősségében van különbség. A legfertőzöttebb megyék közé tartozik Győr-Sopron, Veszprém, Borsod, Heves, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés. Legjobban a barna erdőtalajokat és a réti talajokat kedveli, homokon kevésbé elterjedt. Gyakorlatilag minden művelt területen, még az új telepítésű ültetvényekben is tömeges lehet, de 2-3 évi művelés után eltűnik. A fertőzés kezdetekor a táblaszéleken a leggyakoribb, így azok körbekaszálása terjedését mérsékelheti. Zsenge példányai jó takarmányt adnak.