fehér here

Termés: A hüvely 3,5-4 mm hosszú, keskeny hosszúkás, 2-4 magvú. A mag apró, asszimetrikus szív alakú, sárga vagy sárgásbarna színű.

 Csíranövény: A sziklevelek tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, 4-5 mm hosszúak, nyelesek, a nyél hossza nagyobb, vagy megegyezik a lemezével. Az első levél ép, lekerekített, 4-5 mm széles és hosszú, a csúcsán kis kicsípéssel. A szélein enyhén hullámos, a lemez kopasz, a nyél hosszú, mintegy 15-20 mm. A második levél hármas, levélkéi fordított tojásdad alakúak, a csúcsukon kissé kicsípettek, kopaszok. A levélkék oldalán 3-4 apró fog található, melyek csúcsába futnak az oldalsó erek. A levélkék közepén szórtan barnás folt lehetséges. A második levél nyele még hosszabb, mint az elsőé.

 Kifejlett növény: Évelő, heverő szárú, a csomóknál legyökerező növény. Levélnyele hosszú, levélkéi egyformák, tojásdadok vagy elliptikusak, ülők, csúcsuk levágott vagy kicsípett. Virága fehér, csészéje tíz erű. A virágfejecske gömbös. A párta kb. még egyszer hosszabb a csészénél.

 Elterjedés: Réteken, legelőkön, kertekben, szántóföldeken egyaránt előfordul az üde és nedves talajokon. Tarlón tömeges is lehet. Nedves, csapadékos időjárás esetén a telepített városi gyepekben is felszaporodhat. Erősíti a taposott gyepet, így jelenléte hasznos és kívánatos.

héla zab

Termés: Fontos határozó bélyeg. Az érett szemtermések egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a füzérkéből, s minden termés alapi részén homorú, gödrös talpheg van. A kalászka valamennyi virágában a toklász szálkás, általában 2, esetenként 3 virág található benne, a füzérke tengelye borzas szőrű. A toklászos szem nagy, 13-18 mm hosszú, a toklász a szemet többé-kevésbé körülfogja, a csúcsán két rövid fog van. A toklász sötétbarna, alsó felében hosszú, barnássárga szőrökkel borított. A toklász közepéből erős, alsó felében csavarodott, felső felében térdes, pirosasbarna szálka ered, melynek hossza 30-40 mm. A hozzá hasonló A. ludoviciana abban különbözik, hogy összes szemtermése együtt hull ki. Csak az első termésen van talpheg, a második és a harmadik termésen alul nyelecske található, mely a harmadik termésen lényegesen hosszabb. A harmadik termés toklászán nincs szálka.

 Csíranövény: Tavasszal, április első harmadában csírázik ( az A. ludoviciana ősszel). A legfiatalabb levél balra csavarodó. A levél lemeze alig bordázott, középere jelentős. A levél színe és a fonák szőrtelen, a levél széle, főleg az alap felé pillázott lehet, de a szőrök könnyen lehullhatnak. A levélnyelvecske fehéressárga, hosszú, finoman rojtos, környéke gyakran pillás.

 Kifejlett növény: Egyéves, magas, bokrosodó, erőteljes növény. Szára vastag, levelei nagyok, szélesek, kékesszürkék. A fülecske hiányzik, a nyelvecske hosszabb, csúcsos, de nem hegyes. A levél széle, főleg az alap felé, fésűszerűen szőrözött. Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. Bugája laza, füzérkéi általában három virágúak.

 Elterjedés: Gyakorlatilag az ország teljes területén megtalálható, csak a fertőzés erősségében van különbség. A legfertőzöttebb megyék közé tartozik Győr-Sopron, Veszprém, Borsod, Heves, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés. Legjobban a barna erdőtalajokat és a réti talajokat kedveli, homokon kevésbé elterjedt. Gyakorlatilag minden művelt területen, még az új telepítésű ültetvényekben is tömeges lehet, de 2-3 évi művelés után eltűnik. A fertőzés kezdetekor a táblaszéleken a leggyakoribb, így azok körbekaszálása terjedését mérsékelheti. Zsenge példányai jó takarmányt adnak.

közönséges gyújtoványfű

Termés:
A tok ± elliptikus, tojásdad alakú, kb. 1 cm hosszú, a csúcsán fogakkal nyílik. A mag széles ovális vagy majdnem kerek, lapos, széles szárnyas szegéllyel. A mag fekete vagy sötétbarna, közepe kipúposodó, ráncos, bibircses, a szegély csaknem sima.

Csíranövény:
A szikalatti szárrész vékony, szennyes lilás. A sziklevelek kezdetben tojásdad körte alakúak, alapjuknál kiszélesedők, majd hirtelen keskenyednek el, tompa, kihúzott csúcsúak, ülők. A későbbiekben a sziklevelek megnyúlnak, csúcsukon hegyesedők, alapjuknál ék alakban keskenyedők lesznek. Az első levelek hosszúkás oválisak, tompa vagy kissé hegyes csúcsúak, a levélnyél rövid. A csíranövény kopasz, halványzöld, fénytelen, mindkét oldalán viaszos réteggel borított, így szürkészöldnek tűnik.

Kifejlett növény:
Évelő, szaporító gyökeres, közepes termetű, zöld, kopasz növény. Keskeny szálas levelei szórt állásúak, épek, hegyesek. A párta halványsárga, kétajkú, sarkantyús. A virágok szártetőző fürtben állnak. A virágkocsány és a csésze éle mirigyszőrös. A csésze cimpái hegyesek, szélük nem fehéres.

Elterjedés:
Az egész országban közönséges, de sehol sem tömeges. Szereti a lösz- és agyagtalajokat, de a homokon is megél. Legjobban a tarlón és az ültetvényekben érzi magát.