karcsú disznóparéj

Termés:

Az szőrös disznóparéjhoz hasonló, de a lepellevelek rövidebbek a toknál.

Csíranövény:

Az szőrös disznóparéjhoz hasonló, pontos elkülönítése egyelőre a kifejlett növényen lehetséges.

Kifejlett növény:

Egyéves, magas, erőteljes, a szőrös disznóparéjhoz hasonló növény. Alsó részében rendszerint kopasz, csak felül molyhos. A levél kopasz, fénylő. A felső virágcsomók itt is levél nélküli, végálló füzérben állnak, de a virágzat karcsú, sárgászöld, alul szaggatott. Előlevele szúrós árhegyű. A lepellevél a toknál rövidebb, hegyes.

Elterjedés:

Nálunk 1920 óta ismert, de elsősorban az utóbbi évtizedekben terjedt el. A legutóbbi időkben is terjedéséről szólnak, bár könnyen lehetséges, hogy mindössze arról van szó, hogy pontosabb felvételek készülnek, ahol a vegyes állományban már elkülönítik a két hasonló fajt. A Heves és Borsod megyei felvételezésekben, több esetben is az A. chlorostachys állománya volt a nagyobb

fehér disznóparéj

Termés:
A kupakkal nyíló toktermés fedelének függeléke hosszú, keskeny szálas alakú. Lepellevelei olyan hosszúak, mint a tok. Magva fényes, fekete, lapos, kerek.Csíranövény:
A sziklevél alatti rész vöröses. A sziklevelek lándzsásak, 3-5 mm hosszúak, csúcsukon tompák, alapjuknál ék alakban keskenyednek el, szürkés sötétzöldek. Az első levél széles és rövid ovális, ép, a csúcsán kissé kicsípett, nagyon apró bibircsekkel a kicsípésben, alapjánál szintén ék alakban keskenyedik el. A levél középső ere rózsaszínűen áttetsző. A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, a csúcsukon nagyon rövid sertével.

Kifejlett növény:
Egyéves, közepes-magas termetű, terpedten ágas, ± kopasz, sárgászöld szárú növény. Levélnagysága erősen változó. Hosszúkás vagy tojásdad alakú levelei nyélbe keskenyedők, lekerekített csúcsúak, szálkáshegyűek, ép szélűek, bodros hullámos élűek. A virágcsomók levélhónaljiak, az előlevélkék hosszú, szúrós, szálkás hegyűek.
Elterjedés:
Homokos talajokon, de kötött réti agyagon is tömeges lehet, majd mindenütt előfordul, legalább szálanként, legritkább előfordulású a Középhegység területén. A talaj savanyúságát jól tűri. A többi disznóparéjhoz hasonlóan csak a felmelegedett talajban, eléggé későn csírázik, így a kalászosokban nincs jelentősége. A kapásokban érzi magát jól, erősen talajzsaroló növény.

tavaszi daravirág

Termés:
A becőke hosszúkás tojásdad, hosszúsága szélességének kétszerese, sokmagvú. A bibeszál hiányzik. Kisfajokra való felosztása a becő körvonalainak változékonysága szerint történik.
Csíranövény:
A sziklevelek oválisak, aprók, 1,5-2 mm hosszúak, 1-1,5 mm szélesek, nyelesek. Az első, de a többi levél is ovális vagy fordított tojásdad alakú, 10 mm hosszú, nyeles, a későbbi levelek egyre inkább megnyúltak, hosszúkásak. A levelek tőlevélrózsában állnak, elágazó szőrökkel borítottak, erezetük párhuzamos.Kifejlett növény:
Egyéves, apró, tőlevélrózsás, csillagszőrös növény. Tőlevelei tojásdadok, hegyesek, nyélbe keskenyedők, ritkán fűrészfogasak. A tőlevélrózsából több tőkocsány fejlődik, rajta a hosszú nyelű, fehér virágok fürtben állnak.Elterjedés:
Száraz gyepekben, homokpusztákon, homoki réteken, szántókon, homoki szőlőkben közönséges.