cickafark

Termés:
Kaszattermése 1,4-2 mm hosszú, lapos, gyengén ék alakú, a kaszat üres csúcsa és a szegélye fehéres, selymes fényű. A szegély a csúcs felé ívelt, kissé bemélyedt és fogban végződik.
Csíranövény:
A sziklevelek kicsik, majdnem kerekded vagy széles tojásdad alakúak, ülők. Az első levelek hosszúkásak, lándzsásak, hosszan nyélbe keskenyedők, oldalt 1-2 pár foggal, a csúcsi fog nagyobb. A levelek mindkét oldalon szórt, rövid szőröktől molyhosak, széleiken pillásak. A harmadik, negyedik levél szintén átellenesen áll, körvonalai hosszúkás lándzsásak, szárnyasan szeldeltek, a szeletek fogakat viselnek, s erősebben molyhosak. A későbbi levelek két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, a levélszeletek hegyesek, tojásdadok vagy lándzsásak, vagy ár alakúak.Kifejlett növény:
Évelő, közepes termetű, tarackos, felül elágazó szárú, gyengén gyapjas, szőrös növény. A középső szárlevelei hosszúkás lándzsás kerületűek, két-háromszorosan szeldeltek. Virágai apró fészkekben, sátorvirágzatban állnak a szár csúcsán. A fészekörv 3-4 mm hosszú, 2-3 mm széles. Sugárvirágai fehérek, néha rózsaszínűek.

Elterjedés:
A Dunántúlon és az Északi Középhegységben gyakori, másutt szórványosabb előfordulású. Az A. collina faj közönséges az egész országban, Ujvárosi e két fajt összevontan tárgyalta. A különbség a két faj között csekély, az A. collina levele csak 1-2 cm széles, cimpái jobban összeborulók, merevebbek. Gyomként csak a pillangósokban és a gyepekben lehet káros, egyébként fűszer és gyógynövénynek számít.

foltos bürök

Termés:
Termése ikerkaszat, a féltermés tojásdad, öt kiálló bordával, keresztmetszete nagyjából ötszögű. A bordák élesek, csaknem simák vagy hullámosan fogazottak.
Csíranövény:
A szikalatti rész kékesvöröses, a sziklevelek keskeny hosszúkásak, 10-15 mm hosszúak, 4-6 mm szélesek, csúcsuk felé keskenyedők, tompák. A nyél hossza a lemezével egyezik meg. A sziklevelek erezete határozott, feltűnő, az oldalsó erek többsége ívesen a csúcsig fut. Az első levél páratlanul szárnyasan hasadt, szeldelt, a szeletek lándzsásak, a levélnyél hosszú, mintegy 20 mm. A levelek erei vékonyak, fehéresek.Kifejlett növény:
Kétéves, karógyökerű, magas, erőteljes, kopasz, üreges szárú növény. A szár hosszbarázdás, alul liláspirosan foltos. Erős szagú. Levelei nagyok, többszörösen szeldeltek, a felsők fehér szegélyű levélhüvelyeken ülnek. A gallér és gallérka levelek megvannak. Virága fehér.
Elterjedés:
Elsősorban nem művelt területeken, utak mentén, erdőszéleken, táblaszéleken fordul elő, de egyre gyakoribb a különböző vetések forgóiban.

szöszös bükköny

Termés:
A hüvely 20-30 mm hosszú, erősen lapított, sárgásbarna, kopasz, általában 4-7 magvú. A mag gömbölyű, fekete, sima, nem fényes, de helyenként kisebb nagyobb szabálytalan fényes foltokkal.Csíranövény:
Az első levelekből csak az apró, ár alakú pálhalevél található meg. Az első valódi leveleket két pár levélke alkotja. A levélkék szálasak, hegyesek, aprón szőrösek, az alsó pár általában nagyobb. Az első levelek pálhái keskeny ár alakúak, a következő leveleknél nyíl alakúak.Kifejlett növény:
Egyéves, ágas, kapaszkodó, szegletes szárú, gyapjas, bozontos szőrű növény. Ibolyakék virágai sokvirágú levélhónalji fürtben állnak, a fürt a murvalevélnél nem hosszabb. A csésze fogai egyenlőtlenek, az alsó három fog megnyújtott, bozontos, pillás élű.Elterjedés:
Elsősorban a sovány, laza homoktalajokon gyakoribb, szálanként mindenütt előfordulhat, de csak herbicidekkel nem kezelt területeken.