Kalincaínfű

Termés:Termése négy apró makkocska. A makkocska a hasi oldalról nézve papucs alakú, oldalról görbült hátú. A hasi heg igen nagy, tojásdad alakú, a makkocska hosszának kétharmada. A talpheg sima, a makkocska felülete sejtes hálózatos, a bemélyedések alakja eltérő.

Csíranövény: A sziklevelek nyelesek, hosszúkás tojásdadok, csúcsuk tompa, válluk ék alakú. Az első levelek hosszúkás lándzsás alakúak, hosszan nyélbe keskenyedők. A levél alapja és nyele a szélein borzas szőrű. Az első levél többnyire ép szélű, a későbbi levelek legalább a csúcsukon mindkét oldalon 1-2 fűrészfogat viselnek, melyek nem szabályosan helyezkednek el. A levelek hálózatos erezete jól látható.


Kifejlett növény: Egyéves, általában ágas szárú, kis termetű, ± borzas szőrű növény, felül mirigyes is. Alsó levelei jórészt épek, lándzsásak, nyélbe keskenyedők, felül fogasak. A középső levelek szárnyasan hasadtak, osztottak, a felsők hármasan szeldeltek. A levelek keresztben átellenesek, szőrösek. Virágai a szár csúcsán murvalevelek hónaljában ülnek. Virágai sárga, vagy piszkossárga színűek, a felső ajak igen kicsi, hiányzónak tűnik. Az alsó ajak alsó része bíboros, rózsás színű, vagy barnán pettyes.

Elterjedés: Középszáraz, meleg, tápanyagokban gazdag talajokon fordul elő. Mészkedvelő. Fény és hőigénye is nagy, ezért elsősorban a tarlón található meg, de a szántókon, gyümölcsösökben, parlagokon is előfordul. A könnyen felmelegedő, kalciumban gazdag talajok jelzőnövénye, néha ősszel is kel, és enyhe teleken áttelel. Az országban helyenként alig fordul elő a művelt területeken.

tövises iglice

 Termés: A hüvely rövid (7-9 mm), széles tojásdad alakú, akkora, vagy valamivel hosszabb, mint a csésze, kissé összenyomott, szürkésbarna, puha mirigyszőrös. A hüvely 2-3 magvú, de gyakran csak egy mag fejlődik ki. A mag közel kerekded alakú, sötétbarna, finoman bibircses, fénytelen. A köldök kerek és bemélyedt.

 Csíranövény: A sziklevelek széles tojásdadok, széles, lekerekített csúcsúak, majdnem ülők. A sziklevél és a növény többi levele és szára apró szőrökkel borított. Első lomblevelei egyszerűek, elliptikusak, szélük fogazott. A levéllemez alatt a levélnyél két oldalán a pálhalevelek hozzánőttek. 

Kifejlett növény: Évelő, hosszú karógyökerű, elágazó növény, mely erősen tüskés. Kellemetlen szagú. A fiatal hajtások gyapjasak és mirigyszőrösek. Felső levelei általában osztatlanok, oválisak, alsó levelei hármasak. Virágai rózsaszínűek, többnyire magányosan ülnek a murvalevelek hónaljában.

Elterjedés: A Nyírségben, az északkeleti tájakon és a Tiszántúl délkeleti részén hiányzik, egyébként elterjedt. Legelőkön, utak mentén, nedves réteken, szikes talajokon egyaránt nő. Legelőn egyike a legkártékonyabb gyomoknak, mert szúrós növény, emellett kellemetlen szagú is, s az állatok kikerülik. Tavasszal fiatal hajtásait a juhok fogyasztják.

homoki ballagófű

Termés: A makktermést a lepellevelek bögreszerűen körülfogják, a termésen maradnak, azzal együtt hullanak le. A lepellevelek alja, belső széle az érett termést körülfogja, a hártyás, fehér vagy rózsaszínű, sötéten erezett karéjai pedig szétterülnek. A termés 2-3 mm-es, méhkasszerűen barázdált, szürke. Benne a mag is hasonló alakú.

 Csíranövény: A sziklevél alatti rész vékony, vöröses. A sziklevelek vékonyak, hengeresek, 20-40 mm hosszúak, ár alakúak, szürkészöldek, alul simák, alapjuknál összenőttek. A későbbi levelek kis tőlevélrózsát alkotnak, szálasak, hegyesek, hengeresek, hosszúságuk is hasonló a sziklevelekéhez. 

Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű, elágazó szárú, terpedt, szúrós, szürkészöld (néha piros csíkos) növény. A szár rövid sertés. Szálas, fonalas, hosszú lomblevelei húsosak, szúrósak. A levelek tövén két, hártyás, murváskodó levél ül. Zöldes virágai a levelek hónaljában egy-hármasával ülnek. A lepel az érett termést körülfogja, ormós, hártyás karéjai szétterülők.

 Elterjedés: Elsősorban homokon és a laza löszös talajokon tömeges. Ősszel szárai a földből kiszakadnak, s elszáradt, nagy bokrait a szél messzire kergeti, s termései elszóródnak. Parlagokon, utak mentén, töltéseken, tarlókon gyakoribb.

kakukk homokhúr

Termés: Toktermése tojásdad vagy gömbölyded alakú, kb. 3 mm hosszú, a csészével azonos hosszúságú, vagy kissé hosszabb annál. Éretten hat visszahajló foggal nyílik. A magok aprók, széles vese alakúak, kékesfekete, grafit fényűek. A mag háta tompa bibircses, oldalain koncentrikus sorban párnás sejtekkel.

Csíranövény: Sziklevelei nyelesek, hosszúkásak, keskeny tojásdad alakúak, lekerekítettek. Az első levelek átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsukon erősen hegyesek, kezdetben ülők, később hosszabb, vékony nyélbe keskenyedők. A levélnyél szőrözött. A sziklevelek hónaljában gyorsan megjelennek az oldalsó hajtások.

Kifejlett növény: Egyéves, apró, vékony, ágas - bogas, tövénél lefekvő növény. Apró levelei tojásdadok, hegyesek, ülők, alul rövid nyelűek, az oldalerek kiállnak. A növény rövid szőrös vagy mirigyszőrös. Csészelevelei lándzsás tojásdadok, hegyesek. Sziromlevelei fehérek, épek.

Elterjedés: Az egész országban közönséges, mindenféle száraz talajon előfordul. Jelentősége csökkenőben van

Herehurafű

Termés: A hüvely széles tojásdad alakú, hártyás, a csészébe zárt, 1-2 magvú. A mag gömbölyded, 1 mm, sima, fényes, sárgás, barnás vagy halványzöld.

 Csíranövény: A sziklevelek kicsik, hosszuk 3 mm, oválisak, rövid nyelűek. Az első levél kerekded, a csúcsán kicsípett, 5 mm átmérőjű. A lemez középső ere jól kivehető, feltűnő, az oldalsó erek alig látszanak. A következő levelek hármasak, a levélkék fordított szív alakúak. A csíranövény levelei elálló szőrökkel borítottak, a lemez széle pillás.

Kifejlett növény: Egyéves, felálló, ágas szárú, gyakran pirosas növény. Levélkéi ülők, szálas hosszúkásak, hegyesek. A növény rányomott szőrös. Virágzata hengeres, rózsaszínű vagy fehéres, tövén nincs murvalevél. A párta rövidebb a csészefogainál, a csésze fogai szálkásak, hosszú selyemszőrökkel borítottak.

 Elterjedés: Mindenütt megtalálható, de a savanyú homoktalajokon a gyakoribb. Tarlón és a parlagokon érlel magot. Szőrözöttsége miatt az állatok nem legelik le. Kártétele nem jelentős, a rendszeres művelést nem viseli el.

mezei here

Termés: A hüvely egy magvú, nyeles, a kocsánnyal együtt kb. 2,6 mm, széles tojásdad alakú, kissé lapított, a csúcsán horgos végű bibével. A mag széles tojásdad, fényes sárga.

 Csíranövény: A sziklevelek aprók, tojásdad alakúak, 2-3 mm hosszúak, rövid nyelűek. Az első levél majdnem kerekded, csúcsán kissé benyomott, ép, a levélnyél hosszabb a lemeznél. A második levél már hármas, a levélkéi fordított tojásdad alakúak, csúcsukon kicsípettek, kopaszok, de a negyedik, ötödik levéltől kezdve szórtan elálló szőröktől molyhos a levél széle, a levélnyél és a pálhalevél. 

Kifejlett növény: Egy-két éves, sárga virágú növény, a csésze öt erű. A virágok fejecskében állnak, elvirágozva megbarnulnak. A kis termetű felálló szárú növény kopasz. Levélkéi ékvállúak, visszás tojásdadok, a középső levélke hosszú nyelű. Pálhalevele alul kiszélesedő, lekerekített, tojásdad lándzsás.

 Elterjedés: Réteken, legelőkön, parlagokon fordul elő. Kárt alig okoz, a rendszeres talajművelést nem viseli el.

fehér here

Termés: A hüvely 3,5-4 mm hosszú, keskeny hosszúkás, 2-4 magvú. A mag apró, asszimetrikus szív alakú, sárga vagy sárgásbarna színű.

 Csíranövény: A sziklevelek tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, 4-5 mm hosszúak, nyelesek, a nyél hossza nagyobb, vagy megegyezik a lemezével. Az első levél ép, lekerekített, 4-5 mm széles és hosszú, a csúcsán kis kicsípéssel. A szélein enyhén hullámos, a lemez kopasz, a nyél hosszú, mintegy 15-20 mm. A második levél hármas, levélkéi fordított tojásdad alakúak, a csúcsukon kissé kicsípettek, kopaszok. A levélkék oldalán 3-4 apró fog található, melyek csúcsába futnak az oldalsó erek. A levélkék közepén szórtan barnás folt lehetséges. A második levél nyele még hosszabb, mint az elsőé.

 Kifejlett növény: Évelő, heverő szárú, a csomóknál legyökerező növény. Levélnyele hosszú, levélkéi egyformák, tojásdadok vagy elliptikusak, ülők, csúcsuk levágott vagy kicsípett. Virága fehér, csészéje tíz erű. A virágfejecske gömbös. A párta kb. még egyszer hosszabb a csészénél.

 Elterjedés: Réteken, legelőkön, kertekben, szántóföldeken egyaránt előfordul az üde és nedves talajokon. Tarlón tömeges is lehet. Nedves, csapadékos időjárás esetén a telepített városi gyepekben is felszaporodhat. Erősíti a taposott gyepet, így jelenléte hasznos és kívánatos.

héla zab

Termés: Fontos határozó bélyeg. Az érett szemtermések egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a füzérkéből, s minden termés alapi részén homorú, gödrös talpheg van. A kalászka valamennyi virágában a toklász szálkás, általában 2, esetenként 3 virág található benne, a füzérke tengelye borzas szőrű. A toklászos szem nagy, 13-18 mm hosszú, a toklász a szemet többé-kevésbé körülfogja, a csúcsán két rövid fog van. A toklász sötétbarna, alsó felében hosszú, barnássárga szőrökkel borított. A toklász közepéből erős, alsó felében csavarodott, felső felében térdes, pirosasbarna szálka ered, melynek hossza 30-40 mm. A hozzá hasonló A. ludoviciana abban különbözik, hogy összes szemtermése együtt hull ki. Csak az első termésen van talpheg, a második és a harmadik termésen alul nyelecske található, mely a harmadik termésen lényegesen hosszabb. A harmadik termés toklászán nincs szálka.

 Csíranövény: Tavasszal, április első harmadában csírázik ( az A. ludoviciana ősszel). A legfiatalabb levél balra csavarodó. A levél lemeze alig bordázott, középere jelentős. A levél színe és a fonák szőrtelen, a levél széle, főleg az alap felé pillázott lehet, de a szőrök könnyen lehullhatnak. A levélnyelvecske fehéressárga, hosszú, finoman rojtos, környéke gyakran pillás.

 Kifejlett növény: Egyéves, magas, bokrosodó, erőteljes növény. Szára vastag, levelei nagyok, szélesek, kékesszürkék. A fülecske hiányzik, a nyelvecske hosszabb, csúcsos, de nem hegyes. A levél széle, főleg az alap felé, fésűszerűen szőrözött. Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. Bugája laza, füzérkéi általában három virágúak.

 Elterjedés: Gyakorlatilag az ország teljes területén megtalálható, csak a fertőzés erősségében van különbség. A legfertőzöttebb megyék közé tartozik Győr-Sopron, Veszprém, Borsod, Heves, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés. Legjobban a barna erdőtalajokat és a réti talajokat kedveli, homokon kevésbé elterjedt. Gyakorlatilag minden művelt területen, még az új telepítésű ültetvényekben is tömeges lehet, de 2-3 évi művelés után eltűnik. A fertőzés kezdetekor a táblaszéleken a leggyakoribb, így azok körbekaszálása terjedését mérsékelheti. Zsenge példányai jó takarmányt adnak.

közönséges gyújtoványfű

Termés:
A tok ± elliptikus, tojásdad alakú, kb. 1 cm hosszú, a csúcsán fogakkal nyílik. A mag széles ovális vagy majdnem kerek, lapos, széles szárnyas szegéllyel. A mag fekete vagy sötétbarna, közepe kipúposodó, ráncos, bibircses, a szegély csaknem sima.

Csíranövény:
A szikalatti szárrész vékony, szennyes lilás. A sziklevelek kezdetben tojásdad körte alakúak, alapjuknál kiszélesedők, majd hirtelen keskenyednek el, tompa, kihúzott csúcsúak, ülők. A későbbiekben a sziklevelek megnyúlnak, csúcsukon hegyesedők, alapjuknál ék alakban keskenyedők lesznek. Az első levelek hosszúkás oválisak, tompa vagy kissé hegyes csúcsúak, a levélnyél rövid. A csíranövény kopasz, halványzöld, fénytelen, mindkét oldalán viaszos réteggel borított, így szürkészöldnek tűnik.

Kifejlett növény:
Évelő, szaporító gyökeres, közepes termetű, zöld, kopasz növény. Keskeny szálas levelei szórt állásúak, épek, hegyesek. A párta halványsárga, kétajkú, sarkantyús. A virágok szártetőző fürtben állnak. A virágkocsány és a csésze éle mirigyszőrös. A csésze cimpái hegyesek, szélük nem fehéres.

Elterjedés:
Az egész országban közönséges, de sehol sem tömeges. Szereti a lösz- és agyagtalajokat, de a homokon is megél. Legjobban a tarlón és az ültetvényekben érzi magát.

üstökös gyöngyike

Termés: Háromfelé hasadó toktermése ± tojásdad, hegyesedő.

Csíranövény: Az első levelek vékonyak, több cm hosszúak, hengeresek és húsosak.
Kifejlett növény: Évelő, közepes termetű, nagy hagymájú növény. Tőlevelei (3-4 db) hosszúak, szélesek (10-27 mm), egyenletesen keskenyedők, hosszuk a virágos száréval azonos vagy hosszabb. Kék színű virágai hosszú fürtben állnak. A fürt csúcsán hosszú, kék kocsányú, csöves, meddő virágok találhatók. Az alsó virágok kocsánya zöldes, rövidebb, vízszintesen álló, a lepel csöves, harang alakúan nőtt össze.

Elterjedés: Mindenütt előfordul szálanként. A művelést nem bírja, így elsősorban az ültetvényekben, táblaszéleken, kevésbé bolygatott területeken fordul elő.

kicsiny vagy gyakori gombvirág

Termés: Kaszattermése apró. A belső kaszatok kúp alakúak, tompán 4 vagy 5 élűek, barnásfeketék, ritkás, rövid, merev, felfelé néző fehéres szőrökkel. Bóbitája 15-20 pillás szélű, fénylő pikkelyből áll, ezek ernyőszerű koszorút alkotnak. A szélső kaszatok laposabbak, háromélűek, kissé görbültek, bóbitájuk csökevényes, legfeljebb néhány sertéből áll.

 Csíranövény: A sziklevél alatti rész gyakran barnás, rajta hosszanti vonalak és bibircsek találhatók. A sziklevelek kerekdedek, csúcsukon kissé kicsípettek, az élükön pillásak, nyelesek. A középső éren kívül két oldalér fut végig ívesen a lemez két szélén. Az első levelek átellenesek, széles tojásdad, háromszög alakúak, széleiken oldalanként 3-3 apró foggal. A következő levelek nagyobbak, több oldalfoguk van, majdnem fűrészesek. A levél állománya vékony, puha, könnyen lankadó.

 Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű, ± szőrös, erősen elágazó, felálló vagy heverő növény. Szára alul bordás. Levelei átellenesek, széles tojásdadok, hegyes csúcsúak, hullámosak vagy fűrészfogasak. Apró, sárga fészkei álernyőt alkotnak, hosszú kocsányon általában hármasával állnak. Csöves virágai sárgák, öt nyelves virága fehér, de néha hiányozhatnak is. Hozzá nagyon hasonló a borzas gombvirág - G. ciliata (Rafin.) Blake, mely bozontos, érdes szőrű növény, s levelei szélesebbek és durvábban fogazottak, s kocsányai mirigyszőrösek.

 Elterjedés: Elterjedt növény, elsősorban a kertekben és a zöldségfélékben gyakori, de a kapásokban is helyenként elterjedt. . A talajjal szemben nem igényes, de a homokos talajokon általában tömegesebb. Fagyérzékeny, melegigényes.

apró gólyaorr

Termés: A résztermés ferdén ovális, sima, szőrös, szürkés sárga, a mag sima, vöröses barna.

Csíranövény: A sziklevélalatti rész vöröses. A sziklevelek aszimmetrikusan vese alakúak, 4-5 mm hosszúak, 8-9 mm szélesek, alapjuknál mélyen szívesek, csúcsuk szélesen lekerekített. A vékony és hosszú, 30 mm-es levélnyél alsó része vöröses. Az első levél kerekded, 10-12 mm átmérőjű, tenyeresen osztott, hét, majdnem kerekded, vagy fordított tojásdad levélkével. A levelek nyele 30-50 mm hosszú, egyszerű és mirigyszőrökkel borítottak, a lemez finoman pillás.

 Kifejlett növény: Egyéves, sűrűn ágas, elálló szőrös vagy kopasz növény. Levelei többnyire osztottak. Minden kocsány kétvirágú, az elágazásnál murvaleveles. Virágai aprók, a szirmok kicsípettek, világos ibolyaszínűek. Csészelevelei kihegyezettek, mirigyszőrösek.

 Elterjedés: Laza vagy kevéssé kötött talajon a parlagokon, utak mentén, kertekben közönséges, helyenként a szőlőkben gyakoribb előfordulású.

gémorr vagy bürök

Termés: A termés csőre hosszú, 3-5 cm, csavarodó. A résztermés 5-6 mm, keskeny, hengeres orsó alakú, töve hosszan kihegyezett.

 Csíranövény: A sziklevél körvonalaiban tojásdad alakú, alapjánál szíves, aszimmetrikusan hasadt, a két oldalsó szelet kerekded, egyikük kissé feljebb helyezkedik el, 7-8 mm hosszúak, 5-7 mm szélesek. A felső levélkerész nagyobb, lekerekített, a levélnyél 8-10 mm, s a lemezzel együtt apró, fehéres szőrökkel borított. Az első levelek szórtan állnak, a levél szárnyasan hasadt oldalt álló levélkék szárnyasan osztottak. A következő levelek hasonlóak, de az oldalsó levélszeletek száma nő.

Kifejlett növény: Egyéves, vastag, lefekvő szárú növény. Főleg az őszi levelei piroslók, lefekvők. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék osztottak vagy szeldeltek. A növény borzas vagy mirigyes. Sziromlevelei lilás pirosak, ibolyás rózsaszínűek, néha fehérek. A 2-10 virág hosszú kocsányú ernyőben áll. Elterjedés: Szárazabb helyeken, utak mentén, gyepekben, de a szántóföldeken és ültetvényekben is közönséges.

galambbegysaláta vagy madársaláta

Termés: A termés csúcsán nincs fog, kerekded, oldalról összenyomott makkocska,  kopasz. A középső mag mellett szivacsos, ill. meddő üres rekesz áll. 

 Csíranövény: A sziklevelek kerekdedek, a levélnyél kezdetben rövid, hogy szinte ülőnek látszanak, később kissé megnyúlik. A levélnyéltől indul ki a sziklevélbe a széles, fehéres főér. A lomblevelek kerekdedek, később tojásdad vagy lapát alakúak, simák.

 Kifejlett növény: Egyéves, apró termetű, elágazó, kopasz növény. Levelei lándzsásak, tompa csúcsúak, tövükön is ép szélűek. Virágai halványkékek, csomókban állnak.

 Elterjedés: Mindenütt előfordul, de elsősorban a nem művelt területeken lehet gyakoribb. Gyümölcsösökben, szőlőkben, nyugaton a szántókon is megjelenik.