borzas bükköny

Termés:
Fontos határozóbélyeg a 8-10 mm-es, rendszerint kettő, de gyakran csak egy magvú, éretten sötétbarna, fekete, érdesen szőrözött hüvely. A mag kerek, vagy tompán négyszögű, oldalról kissé összenyomott, világos szürkészöld vagy sárgászöld alapon sötétszeplős, fényes. A köldök a mag kerületének kétötöde.Csíranövény:
A két alsó levél helyén csak pálhalevelek vannak. Az első lomblevél szárnyasan összetett, két pár levélke alkotja. A levélkék hosszúkás lándzsásak, hegyesek, a csúcson apró szálkával. A két csúcsi levélke között egy rövid szálkaszerű kacs fejlődik. A pálhalevelek aprók, lándzsásak, ár alakúak. A második levél az elsőhöz hasonló, de a kacs hosszabb lehet, néha a 30 mm-t is elérheti, s a két levélkepár egymástól valamivel távolabb áll.Kifejlett növény:
Egyéves, vékony szárú, lefekvő vagy kapaszkodó növény. Virágai 2-8 (10) virágú levélhónalji fürtben állnak, fehéresek vagy halványkékek, a fürt a csúcsán szálkaszerűen végződik. Levelét többnyire 6-8 (10) pár nyeles, szálas, lekerekített levélke alkotja. A levélgerinc többágú kacsban végződik, a hüvely kicsi, 1-2 (3) magvú, feketés, rövid szőröktől pelyhes.
Elterjedés:
Savanyú talajokon, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. A herbicidekre érzékeny növény, elsősorban vegyszerekkel nem kezelt területeken fordul elő.

kék búzavirág

Termés:
Kaszattermése hosszúkás, oldalról kissé összenyomott, egyenes, hosszában csontfehér vagy kékesszürke fehér sávokkal csíkozott. Talphege majdnem a középvonaláig ér, tarajszerűen duzzadt, élesen kiálló, sárga, töve szőrös. A csúcs pereme, a talpheg környéke és a középcsík sárga. Porcelánszerűen sima, fényes. A fehér, narancs- vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita majdnem akkora, mint maga a kaszat, de a szőrök kifelé fokozatosan rövidülnek.Csíranövény:
A sziklevelek hosszú oválisak vagy fordított tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, gyakran kissé kicsípettek, sötétzöldek, 10-15 mm hosszúak (néha még hosszabbak), fénytelenek, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, alapjuknál fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. A levelek felfelé irányulnak, épek, minden oldalon 2-3-4 rövid fog van, s a fogakon nagyon apró, sötétbarna bibircsek ülnek. A levelek felülete kezdetben mindkét oldalon, a későbbiekben főleg alul hosszú, fehéres szőrökkel borított, szinte pókhálósak, majdnem fehéres gyapjas nemezesek. A következő levelek már szórtak, hosszúkásak és alul nemezszerűen molyhosak.Kifejlett növény:
Egyéves, vékony, közepes termetű, elágazó növény, szürke szőröktől pókhálós. Alsó levelei lándzsásak, nyélbe keskenyedők, távol fogasak, vagy karéjosak, osztottak. A felsők ép szélűek, szálasak, ülők. Kék virágú fészkei magánosan ülnek. Fészekpikkelyeinek háta nem bordás, a külsők tojásdad alakúak, csúcsukon háromszögű, fekete függelékkel, barna vagy ezüstös, rövid rojtokkal.Elterjedés:
Az egyik legismertebb gyakori szántóföldi gyomnövény. Elsősorban ősszel csírázik, így a gabonafélékben fordul elő, bár a vegyszeres gyomirtás nyomán jelentősége csökkent. Csapadékos időben szálanként mindig kel, így bárhol előfordulhat. A laza, tápanyagban gazdag homok - és vályogtalajokat kedveli